Sokan félnek az egyedülléttől és el sem tudják képzelni még átmeneti élethelyzetként sem. Szerintem ennek több oka is lehet. Talán, mert kapcsolatfüggő lettél, nincs igényed kivárni, hogy tényleg valaki olyannal legyél, akit megérdemelsz. Belemész mindenfélébe, próbálkozol " na hátha Ő majd jó lesz " alapon, ugyanazokat a baromságokat követed el újra és újra. Az igazi ok azonban, hogy félsz egyedül maradni. Félsz saját magad megismerni, pedig csak így tudod megfogalmazni, mit is szeretnél attól a személytől, aki minden téren megfelel majd. Az emberek többsége kétségbeesik, ha egyedül marad hirtelen, sok idő után . Bevallom én is bepánikoltam, - úgy lassan 4 évvel ezelőtt - amikor szakítottam az utolsó, hosszú kapcsolatommal. Az ember hirtelen azt sem tudja mihez kezdjen, marad egy nagy űr a szerelmünk után, a közös dolgaink után. Mindenki másképp dolgozza fel a " traumát ". Valahogy a férfiaknak később esik le mindig, ami történik, mint a nőknek. Többek között rám is jellemző, hogy napokig ki sem jövök a szobámból. Képes vagyok éjszakákon át sírni egy csalódás után, amit sokan túlzásnak tartanak meglehet, de engedjük meg a másiknak, hogy úgy " gyászoljon ", ahogy azt ő jónak érzi. Ahogy telik az idő, mindig könnyebb,  attól még nem ismerkedsz rögtön, mert úgysem ez a megoldás, hanem inkább, lefoglalod magad. Ekkor jönnek a barátok, akik ugyan tudod, hogy együttéreznek veled, néha mégsem tudnak hatni rád és mégis inkább egyedül lennél. Telnek - múlnak a napok, kimozdulsz. Nagyon jó időtöltés az edzés például, nekem nagyon bevált. Minden gondolatoddal arra koncentrálsz, hogy a testeddel jót teszel, azzal a lelkednek is. Aztán egy jó kis mozizás egyedül, utána egy finom vacsora. Hétvégén egy kis bulizás a barátokkal, mert már addigra kívánod a társaságot és azt, hogy emberek vegyenek körül. Hazafele sétálva a helyről, ahogy közelítesz a lakásod felé, kisebb alkoholmámorban jössz rá, hogy senki sem vár otthon és ez egy párszor sajnos még meg fog ismétlődni... ahogy telik az idő megpróbálsz nyitni, ismerkedni, de már félve. Félted magad az újabb szenvedéstől, nem akarod átélni megint a fájdalmat, miután oly nehezen, de végre talpra álltál, mert egy hős vagy és mindez a saját erődből sikerült főként. Incselkedsz, bulizgatsz, hogy lekösd magad. Jönnek a felszínesebbnél felszínesebb kapcsolatok, barátok, haverok, akikkel csak az időd nagy részét töltöd ki, de az életed tartalmasabb részét sajnos nem, csak azt hiszed, mert szükséged van a külső visszajelzésekre, hogy jobban érezd magad és eltűnjön az űr, a szívedből pedig a szeretethiány. Minden ilyen " kapcsolat " végén rá kell ébredned, hogy csak egy kicsi pluszt adtak és maradandó negatív tapasztalatot. Megfogadod, hogy többet ilyen nem kell majd, mégis észre sem veszed és újra belesétálsz a csapdába. Elkezded megszokni az egyedüllétet a sok negatív dolog után és a végén azt veszed észre, hogy Te mondod meg mit szeretnél, kit és hogyan. Ha nem akarod, azt is kimered már mondani, mert megszeretted annyira magad és elég önző lettél, hogy a legjobbat kaphasd mindenből, amit érdemelsz. És végre jön egy isteni sugallat, egy lehetőség, amikor a magánéleted romokban hever, hogy teljesen egyedül, exek, csalódások nélkül újra kezdheted az életed, a családod és a barátaid szerető támogatásával. Aztán itt kint teljesen egyedül, egy idegen országban, idegen anyanyelvet beszélő emberek között ébredsz rá igazán, hogy mennyire egyedül vagy és már nem feladat számodra, hiszen ezalatt a 4 év alatt már megtanultad " magad " Szép a séta egyedül is, szép az álom is, egy finom vacsora is lehet jó egyedül, azonban semmi sem pótolhatja a szerelmet, így aztán mit tehetünk. Várunk az Igazira, aki talán végre Igaz is lesz.