Nagy " divat" lett mostanság, hogy rövidre sikerülnek a kapcsolataink. Az emberek többsége előbb vagy utóbb szakít. Igaz erről ódákat lehetne írni és lehet, hogy úgy is teszem majd, viszont két részre bontom ezt a bejegyzést, hogy egy idő után nehogy besokalljatok. :) Ma az okairól írnék kicsit, amik szerintem rossz fele visznek egy kapcsolatot. Vannak azok a kapcsolatok, amikre készen állunk és vannak, amikre nem, Általában a probléma szerintem akkor van, amikor egy kapcsolatra nem készültünk fel igazán a lelkünk mélyén, csak azt hisszük. Véleményem szerint nem rögtön kell éreznünk a "rajtolást" magunkban, de azt tudnunk kell milyen "kapcsolatra" van szükségünk. Ezt érezni kell legbelül. Érdekel e a másik bennünket annyira, hogy kiadjuk magunkat és levessük a gátlásainkat előtte vagy csak egy futó kalandra van szükségünk. Én azért szerencsére szoktam tudni, hogy mit szeretnék a másiktól, amikor úgy hozza az élet, dehát nem vagyunk egyformák.Az biztos, hogy tisztázni kell a választottunkkal a legeslegelején, hogy milyen "kapcsolatot" szeretnénk, viszont akkor már nekünk sem ártana tudnunk. Az a baj a mai világgal, hogy túl önző lett, nem adunk lehetőséget sem sokszor a másiknak, csak "átsétálunk rajta". Mindenki azzal foglalkozik, ami az ő érdekeit szolgálja. Azzal egy cseppet sem , hogy vajon a másik ember "túléli e" majd az újabb fülest vagy, hogy áll majd az újabb negatív tapasztalat után a következő kapcsolathoz. Annyira önző világban élünk, hogy nincs már idő az érzésekre, a korrektségre és a tiszteletre. Sokféle okból érnek véget a kapcsolatok. A legfelkapottabb ma, hogy elég hamar ráununk a másikra és jöhet a következő. Egy körforgás az egész. Nem most volt, amikor az anyukám és apukám összeházasodtak, érdekes módon nem untak rá egymásra, kicsit komolyabb volt az összetartóerő akkor, volt miért küzdeniük, az még " igazi" volt és még most is az. Ők és a velük egykorúak szemlélete inkább a megjavítjuk és nem eldobjuk a kapcsolatokat mottó volt. Sokszor hallottam már:

- elfáradt

-nem kívánlak már

-nem lettem szerelmes beléd

-nem készültem fel egy kapcsolatra

Akkor minek álltál velem szóba? :) Néha a férfiak elég nevetséges indokokat hoznak fel, mert nem merik felvállalni az igazságot. - Figyelj bébi, találtam egy másik lányt és nem akarok melletted lehorgonyozni!

Sokszor azért "bénázunk", mert az előző kapcsolatainkból negatív dolgokat hozunk és nem pihenünk rá a következőre. Sajnos magam is sok mindent tapasztaltam már a 30 év alatt és néha  a kétségbeesés gyötör, hogy vajon lesz e férjem, gyerekem, boldog családom, mint amiben én felnőttem? Vay szingli nőként nevelgetem majd a gyerekemet? Néha azt gondolom az lenne a jobb lehet, végül is a gyermekem velem marad örökre, hiszen sosem a férfinek szülünk gyereket, hanem magunknak. Sajnos nem mindig vannak jelek, hogy szakítás lesz a vége, de legtöbbször azért igen. a veszekedések, féltékenység, szexhiány, egy 3. fél stb... legyen bármelyikről is szó, egyik sem jó, hiszen Isten párban teremtette az embert nem pedig egyedüllétre. Vajon mi van akkor, ha elfáradt a kapcsolat? MI vezet rá minket, hogy megcsaljuk a másikat? Ezekre a kérdésekre holnap szeretném leírni a véleményem és a saját tapasztalataimat. Egy szónak is száz a vége, szerintem minden kapcsolat egy dologgal kezdődjön! Beszélgessetek sokat!!!