Az emberek egyre nehezebben nyitnak egy új kapcsolat felé, még ha az elején úgy is érzik, hogy könnyen fog menni. Nem vagyunk egyformák, ez függhet attól is, ki mennyire tudja kiadni magát, mennyire nyitott, mit hoz a régi kapcsolatából, stb.... Szerencsésebbek azok az emberek szerintem, akiknek jó a beszélőkéjük és a humoruk, ők könnyebben találnak a másikban vonzó dolgokat. Jó társasággal jobban érzi magát az ember. Fontos, hogy meglássuk leendő párunkban azt, ami nekünk a legszimpatikusabb. Még szerencsésebbek vagyunk, ha a illetőt talán kicsit hagyjuk kibontakozni. Én szeretem hallgatni a másik történeteit, ha valaki érdekel, akkor órákig képes vagyok figyelni rá, történjen ez a beszélgetés bárhol, - egy kávé, egy film vagy csak egy csendes este otthon kettesben - légkörben. Mostanában a randi és az udvarlás fogalma szerintem kezd átalakulni, kezd leegyszerűsödni, ami nem feltétlenül baj, de néha hiányozhat is az ismerkedés első felvonásaiból. Személy szerint egy fárasztó nap után csak ahhoz van kedvem, hogy a saját kis odúmban várjam azt az embert, akivel szeretném a nap hátralevő részét eltölteni, azzal az emberrel, aki feltölt energiával. Talán azért is hanyagolják az emberek a randizást, mert egész nap  csak megyünk, dolgozunk, elfáradunk és már az egyszerűbb megoldásban gondolkozunk, hogy a saját fészkünkben pihenjünk meg a másikkal. Ott vannak viszont a hétvégék, amikor az ember kimozdul kicsit és kikapcsolódhat a társával. Jó dolognak tartom például, hogy az elején az ember sülve-főve együtt lehet a másikkal, mégis nem szabad elfelejtenünk, hogy mindenki szabad ember és sose kényszerítsük rá magunkat a társunkra, mert lehet, hogy fejvesztve fog menekülni tőlünk és ez érthető lesz. Hagyjunk teret magunknak is és neki is. Mindenkinek kell hogy legyen külön kis élete is attól, hogy mi már benne szerepelünk. Ha együtt töltjük az időnket, akkor érezzük jól magunkat és mutassuk meg milyenek is vagyunk valójában. Azt már senki nem látja, nyugodtan levehetjük a gátlásainkat, nem kell tovább megjátszanunk magunkat. Sajnos én néha az a típus vagyok, aki azonnal akarja megváltani a világot és nem veszem észre , hogy a másik esetleg nem ugyanúgy gondolkozik. Ezeket csak kommunikációval és figyelemmel lehet kiküszöbölni. Ha beszélgetésekből éppen annyit megtudtunk már a társunkról, amennyivel egy szintet feljebb léphetünk, akkor készen állunk, hogy kapcsolatban legyünk. Szerintem az a lényeg, hogy semmit ne siettessünk és ne is erőltessünk, minden menjen a maga útján, természetesen és akkor eredményesek lehetünk s talán ránk találhat végre a szerelem.