Mindig voltak és lesznek is ilyen szerepet játszó emberkék az életünkben, akiket meg nem magyarázható indokkal ugródeszkának - csúnya szóval kifejezve - "használjuk". Ennek az egyetlen megmagyarázható oka ismét csak az érzelmileg le nem zárt, előző kapcsolatokból ered. Mindannyian voltunk már ilyen cipőben. Csináltunk már mi is ilyet és vissza is kaptuk már.  Vannak olyan emberek, akiknél tudatos ez a búfelejtés, de képük és merszük nincs megmondani az elején, csak hagyják, hogy velük sodródjunk, amíg nekik megfelel ez a szerep. Aztán vannak olyanok is, akik bár elfogadhatóbb magyarázattal rendelkeznek azért, mert nem tudatosan használják ki az embert, hanem maguk is elhiszik, hogy idővel jobban lesznek a másik által.Természetesen ez a csalódás itt sem a hirtelen szinglivé vált egyénről szól, hanem inkább arról, aki keresi a szerelmet és azt hiszi annyi idő után majd megtalálja. Telnek - múlnak a napok , a hetek és egyre világosabbá kezd válni, hogy csak az idő eltöltésére vagyunk jók, elkezdünk bizalmatlankodni, amire persze minden okunk meg is van, hiszen ki szeret fél emberrel lenni. Ha egyedül maradunk, sajnos hajlamosak vagyunk belesétálni hirtelen " kapcsolatokba", amivel nem biztos, hogy jót teszünk azzal az emberrel, aki a szeretetre várt. Ha nincsenek az előző kapcsolatból az érzelmi szálak lezárva, ne várjuk, hogy azonnal normális életet tudunk majd kezdeni mással. Amíg nem tudatosul bennünk, hogy mit vagy inkább kit szeretnénk, addig ne bántsunk meg senkit feleslegesen, hogy aztán maradandó sérüléseket okozzunk a másik lelkében. Ezzel visszakanyarodnék egy korábbi írásomhoz, amiben részleteztem a szerintem "normális" kapcsolatkezdés szabályit. Hagyni kell időt "gyászolni" és újra magunkra találni, mielőtt belekezdenénk az ismeretlenbe úgy, hogy "három lélek" is megmeneküljön az esetleges fájdalomtól: az Ex, a választottunk s az előző kapcsolatból kilépő lelke is. Ha vigasztalódni keresünk partnert, akkor ne a szerelemre vágyó emberkék között kutassunk, hanem a "húspiacon", ahol mindenki megkapható. Sajnos nem gondolnak bele az emberek abba, hogy mennyire beleégetnek másokba olyan dolgokat, amivel aztán nehéz lesz az újrakezdés megint annak, akit elküldtek. Kivéve akkor, ha egy sokkal jobb és érékesebb emberi kapcsolattal találjuk magunkat szemben, aki segít visszatalálni magunkhoz, mert megmutatja, hogy igenis értékesek vagyunk és tévúton jártunk eddig. Mindenki volt már a"törtető" és az "áldozat"" szerepében is, mindenki a saját szemszögéből látja normálisnak az adott szituációt, mégsem kell azonban, hogy ezek után a két fél megértse egymást. Minden embernek megvan a saját útja és ezen utak keresztezését a karma mutatja majd meg, mely elkerülhetetlen és megváltoztathatatlan.