Mindenki képes változtatni magán, legyen bármiről szó, csak akaraterő kell hozzá. Sokan azt vallják, hogy az ember egy bizonyos kor után nem változtat, mert... Isten tudja miért, ezt a fejükbe vették és úgy gondolják véghez is viszik. Azt sugallják a környezetük felé, hogy őket igenis így fogadják el, ahogy vannak. Ahhoz, hogy társat találjunk, kénytelenek vagyunk változni picit. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ki kell fordulni magunkból teljesen, hiszen azok már nem mi lennénk. Csiszolódni tudni kell a másikkal, különben megette a fene az egészet. Nem várhatjuk el a társunktól, hogy mindent benyeljen nekünk, mi pedig semmit sem adunk cserébe. Ha mégis így alakul, akkor meneküljünk, mert az nem mi pályánk lesz, illetve hosszútávon nem lesz egy egészséges kapcsolat. Apró dolgokon csúszhatunk el, ha nem vagyunk hajlandóak a másikkal együtt formálódni, mert úgy csak pakoljuk egymásra a ki nem mondott problémákat. Mivel nagyon hamar előjönnek mindig az aktuális párunk hibái, így ha van türelmünk és tényleg érdekel bennünket, hogy ő milyen is, nagyon hamar el tudjuk kezdeni őket megbeszélni vele. Mi nem tetszik mondjuk abban, ahogy vélekedik egy bizonyos dologról, hogy kommunikálja le a közös terveiteket, programjaitokat? Itt most vissza lehetne kanyarodni a kommunikáció fontosságára. Ha az nem megy zökkenőmentesen, akkor nincs értelme az egésznek és csak az időnket pazaroljuk csúnyán kifejezve. Sajnos vannak olyan hibáink, amiket már tudatosan használunk, mert megszoktuk őket: a káromkodás, a harsányság, közvetlenség,önzőség és sorolhatnám még... Ezeket nehéz korrigálni, mert olyan mintha hozzánk nőttek volna az évek alatt. Nehéz dolog például "megtűrnünk" valakit, ha sokáig éltünk egyedül. Van aki azt mondja, hogy nem is hajlandó már senkivel összeköltözni,mert ő nem alkalmazkodik. Nos az az ember talán örökre egyedül fog maradni, hacsak nem lesz élete végéig szerető, mert hát ahhoz nem igazán kell összebútorozni. :)  Aki társat akar maga mellé, muszáj, hogy megpróbáljon, ha nem is változni, de alkalmazkodni mindenképpen. Ez a változásunk első nagy lépése, függetlenül attól, mennyi ideje vagyunk együtt a társunkkal. Ha nem vagyunk erre képesek vagy azt érezzük, utáljuk a világot és elmondjuk magunknak százszor egy nap, hogy senki sem érdemli meg, hogy változtassunk magunkon, akkor bizony itt a vége.