Ez az egyetlen szócska, s ennek jelentése, ami az ember életét jobbá, szebbé és varázslatosabbá teheti. A szeretet sokféleképpen jelen van az életünkben. Lehet egy csók, egy ölelés, egy virágcsokor, egy szép emlék vagy akár egy örömkönny, amit a párunk a szemünkbe csal, mert azt mondja : "Szeretlek". Persze minden embernél mást jelent ez a szó, melynek talán nincs is akkora jelentősége, hiszen a szeretetet a tetteinkkel fejezzük ki. Az egymás iránti tisztelettel, hűséggel, együttérzéssel, csókokkal és sorolhatnám még, de talán így is érthető mindenki számára. Mégis, ha hosszú ideje egyedül van az ember, akkor egy nagy dolog a kapcsolatban, hogy kimondhatjuk valakinek : "Szeretlek". Azt az igazán mélyről előtörő vallomást, amire olyan régóta vártunk, hallhatjuk, érezhetjük, magunknak tudhatjuk még akkor is, ha több száz kilométer is választ el bennünket a szeretett személytől. Nagy és mély dolog, súllyal bír és mindenképpen komoly. Nem egy röpke gondolat, mert éppen unalmunkban ezt találtuk kibökni. Megfontoltan és nyitott szívvel állunk a másik előtt, bizalommal és nagy reményekkel, amiről talán elhihetjük végre, hogy igaziak lesznek. Ezzel egy kicsit kiszolgáltatottá tesszük magunkat, mégsem félünk, hogy mi lesz a következménye. Ezzel a kapoccsal megkötjük egy láthatatlan fonallal a párunk kezét, mégsem fojtjuk meg, hiszen az már nem szeretet, hanem birtoklás. A "kötelékünkkel" csak annyit fejezünk ki, hogy bízunk benne, hűségesek vagyunk hozzá, a legjobb barátja leszünk idővel és a másik fele. Ebbe az idilli kapcsolatban csak ketten vagytok. Senki és semmi más nem kell hozzá. Csak a szerelmetek. Sokféle szeretet létezik, amit mások felé ki tudunk mutatni, ám tiszta érzésekkel és szerelemmel egyetlen embert szerethetünk csak. Ezt másképp nem is lehet elképzelni, hiszen ha valami olyan történik a kapcsolatban, akkor ott el kell gondolkozni, jól döntöttünk e, a megfelelő ember mellett táboroztunk e le. Ha valami miatt azt érezzük hiányzik még valami, akkor biztosan téves úton járunk, bár elhittük, hogy szerettünk, kiderül, hogy csapdába estünk. Van, hogy későn ismerjük csak fel, évek múltával, hogy talán tévedtünk és mégsem az illető az igazi, de van hogy pár nap is elég hozzá. Ahhoz, hogy egy kapcsolat lendületes maradjon és ne hűljön ki, dolgozni kell rajta minden nap. Ha a szeretet kölcsönös, akkor mindent el lehet érni együtt mindenféle mellébeszélés nélkül. Szerethetjük a barátainkat, a családunkat, a gyermekeinket, de akit a társunknak választunk, Őt szerelemmel szeretjük, mely semmi mással össze nem hasonlítható érzés. Azonnal tudni fogjuk, mert jön egy megmagyarázhatatlan villámcsapás és minden olyan természetessé válik hirtelen. A szerelem nem múlik el soha, ha igazi, csak átalakul az évek során, még erősebb kötelékké. Sohasem tűnik el onnan, ahol valaha igazi érzések voltak. Ha valakit szeretünk, akkor Őt feltétel nélkül és a hibái, a múltban elkövetett rossz lépései ellenére is elfogadjuk és szeretjük. Kicsit megvakulunk és megsüketülünk a világban. Nem halljuk és látjuk a rosszat, csak a jót. Egyszerűen csak kizárjuk a külvilágot és azt mondjuk neki, amikor reggel kinyitja a szemét: "Szeretlek".
