Az ember hajlamos mindenféle hibába esni, ha egyedül marad hirtelen. Régebben én is azon voltam, hogy minél előbb találjak magam mellé valakit, aki kitölti az űrt. Mára rájöttem, hogy hiba volt. Azonban nem is olyan régen még beleestem a szeretethiány csapdájába és úgy gondoltam lehetséges és gyógyító is lehet. Aztán az ember rájön, amikor ennek a "kapcsolatnak" is vége, hogy egyedül kellett volna átvészelni a csalódását. Könnyebb belemenekülni valamibe, ami hirtelen jónak tűnhet, de ha jobban meggondoljuk semmi jövője nem lenne. Tudod, mégis csinálod, mintha bíznál benne, hogy nem számítanak a különböző tényezők és csak el akarod hinni, hogy végre jobban leszel. És végül el is hiszed. Megmagyarázod magadnak, hogy tényleg jól vagy. Az ember elég önző ahhoz, hogy csak azt lássa, ami neki kedvez és nem "veszi" észre a másik embert maga mellett. Sokszor nem látunk reálisan, ha szeretethiányunk van, csak hajszoljuk a saját érdekeinket és nem vesszük észre igazán azt, aki mellettünk fekszik, azt, hogy ki is Ő valójában és mit szeretne tőlünk. Amikor az ember csalódott, könnyebben bonyolódik bele különböző kapcsolatokba, hogy ne maradjon egyedül a saját gondolataival. Aztán itt van például a másik fele a dolgoknak, ha az életünk nagy tervével vagyunk éppen elfoglalva már már hajlamosak leszünk, - bármennyire is van szeretethiányunk - , eltávolodni a lehetőségeinktől is, hogy ne sérüljünk. Rájövünk hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a fájdalmat, amit akkor kapnánk, amikor a legkevésbé van rá szükségünk. Két kézzel tiltakozunk a lehetséges boldogság ellen és inkább megbeszéljük magunkkal, hogy nem kell nekünk senki, de már abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán alkalmi kapcsolatra van e szükségünk, hiszen ki tudja, hogy abból is mi lenne. Rájövünk, hogy megszerettük magunkat annyira a nagyjából 3 éve tartó szingli életünk során, hogy nem feltétlenül van szükségünk egy másik emberre ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, hogy már egyedül is elvagyunk a kis világunkban és megértjük lassan, hogy ez mire is volt jó. A sok botlás, csalódás, és rossz napok után még kezdhetünk új életet és mi választhatunk, hogy azt kivel osztjuk majd meg. Csak rá kell jönnünk, hogy szeretjük ugyan a másik nemet is, de magunkat jobban.